A visegrádi csoport számomra fontos lesz – Lengyelország megválasztott elnöke a Mandinernek

Elnök úr, engedje meg, hogy erőször is gratuláljak a fantasztikus győzelméhez. Látva az elmúlt hónapokat és a kampányt mi, magyarok sem panaszkodhatunk, de ami Lengyelországban volt, túllépett minden határt. Látszódott, hogy az ön ellenfele minden eszközt bevetett az Európai Néppárt és Brüsszel támogatásával. Hogyan bírta ezt, illetve hogyan élte meg belülről?

Valóban, ez a hat hónap kampány rendkívüli volt Lengyelország 1989 utáni történelmében. Sok minden történt a hat hónap alatt. Ha jól értem, eljutott Magyarországra, Budapestre, és nyugtalanította a közvelemény egy részét úgy Lengyelországban, mint külföldön, hogy a lengyel állam szerveit politikai kampányra használták. Azért is lettem elnök, hogy visszaállítsam a normalitást, a rendet, a békét és a nyugalmat Lengyelországban. Sikerült mindezt kibírnom, és egyáltalán nem vagyok fáradt.

És ez a közös erőfeszítés a lengyel állampolgárok részéről, ami egyfajta társadalmi lázadás volt a kormány ellen, erőt és energiát adott nekem. Szellemi és fizikai tényezők – amatőr sportoló vagyok – hatása volt az, amit a választási eredményekben láthatnak. De mindennél inkább múlt ez a lengyel állampolgárok nagy társadalmi megmozdulásán, akik azt szerették volna, hogy a lengyel köztársasági elnöki palotából a lengyelek hangja legyen hallható.

Mi volt a siker titka? Mi volt az, amivel ezt a globalista liberális elitet le tudták győzni? Melyek voltak a leghatékonyabb eszközök a kampányban?

Mi, lengyelek egy olyan nemzet vagyunk – s ez a történelem során gyakran összekötött minket a magyarokkal –, akik nagyon szeretik a szabadságot. A lengyelek egy olyan nép, amelyben, ha látja a liberális és pénzügyi elitek elkötelezettségét, az Európai Unió nyomását a lengyel állami szerveken, a mezőgazdasági vállalkozásainkon, az iskoláinkon, felébred a vágy a szabadság és a szuverenitás iránt. Azt gondolom, az volt a siker titka, hogy én kampányidőszakról kampányidőszakra, hónapról hónapra a lengyelek hangja voltam. A lengyel gazdáké, akik nem akarják a Green Dealt, a lengyel szülőké, akik nem akarnak idegen ideológiákat a lengyel iskolákban.

Én csak azok hangja szerettem volna lenni, akiknek kiáltása nem hallatszik Donald Tusk Lengyelországában.

És mi fog most változni? Mit fognak látni a lengyel polgárok? Mit fognak érezni Lengyelország barátai? Miben lesz más a lengyel politika ezután?

Ez egy olyan időszak lesz, amelyben a lengyelek számára nyugalmat és békét, normalitásérzetet szeretnék biztosítani. Egy olyan időszak, amelyben konzekvensen a lengyelek hangján fogok beszélni arról, hogy egy független, szabad Lengyelország szeretnénk lenni az Európai Unió keretében.

Mi nagyon kötődünk az önazonoságunkhoz. Úgyhogy teljes mértékben abban az irányban fognak változni a dolgok, hogy a lengyel polgárok fogják eldönteni, hogy milyen alakot öltsön Lengyelország, és nem fogunk behódolni ideológiai trendeknek, amelyek lerombolják, ami számunkra a legfontosabb. A lengyelek számára a legfontosabb értékek közt vannak a keresztény értékek. Köztük van az öröm afelett, hogy ezeréves államisági hagyományra tekintünk vissza. És természetesen abba az irányba is történik változás, hogy Lengyelország egy ambiciózus ország lesz, amely olyan nagyprojektek révén alakítja jövőjét, mint például az új központi repülőtér és közlekedési csomópont. Sok minden meg fog változni, de az a legfontosabb, hogy Lengyelországban nem lesz olyan, hogy egy ember, mégpedig Donald Tusk jelentse a társadalmi és politikai élet egészét. Ez lehetőséget ad egy politikai egyensúly biztosítására, mert én kifejezetten kritikusa vagyok Donald Tusk kormányának, annak, amit Lengyelországban művel, valamint annak, amit Európában csinált Angela Merkellel együtt. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy ne lennék kész beszélgetésre, tárgyalásokra arról, hogy milyen alakot öltsön a jövőben Lengyelország.

Az elmúlt két év kívülről figyelve nagyon furcsa volt Lengyelországban. Azt láttuk, hogy a törvényhozásban, a közmédiában, a különböző állami szerveknél, az igazságszolgáltatásban olyan folyamatok zajlanak, amelyeknek ha akár egy kis része is megtörténik más tagállamokban, azokat Brüsszel mindenféle eljárás alá vonná. Magyarország szempontjából különösen feltűnő volt, hogy Marcin Romanowskinak Magyarországra kellett menekülnie. Hogyan látja az elmúlt két évet, és tud-e ezen Ön változtatni? 

Olyan évek voltak, amelyeket mély össztársadalmi elemzésnek kell alávetni. Két ilyen év után oda kell figyelni a lengyel állami szervekre, a lengyel közpénzügyekre. Érdekes, amit szerkesztő úr elmondott, mert nekem is az volt a benyomásom, hogy sok-sok jelenségre, amit az elmúlt két évben megfigyeltünk,

De nem maradt közömbös az Egyesült Államok, amely reagált a sorozatos problémákra Lengyelországban. A lengyelek ezt láthatták, és én abból indulok ki, hogy a saját országuk gazdái a lengyelek. Én olyan elnök leszek, aki ezeknek a lengyeleknek a nevében, akikkel igazságtalanul bánt el a kormány, mindenképpen felszólalok majd, javítva a lengyel jogállamisági rendszert és a társadalom igazságérzetét.

Mit vár a magyar-lengyel kapcsolatoktól? Hogyan fog ez változni az elkövetkező időszakban?

Természetes, hogy Magyarország nagyon fontos partnere Lengyelországnak, és ahogy említettem, gyönyörű közös történelmünk van, közös bennünk például a határozott tiltakozás a kommunista hatalommal szemben. Nekem is vannak Magyarországon intézményi barátaim – szeretettel üdvözlöm Földváryné Kiss Rékát és Máthé Áront, a magyar Nemzeti Emlékezet Bizottságának vezetőit, akikkel éveken keresztül együttműködtem.

Ezek a dolgok kötik össze Lengyelországot, Magyarországot, és általában a közép-kelet-európai országokat.

Magyarország számára nagyon fontos a visegrádi együttműködés. Ebben tervez előrelépéseket? Az elmúlt két évben eléggé takaréklángon működtek ezek a kapcsolatok.

Igen, szerkesztő úr, teljes felelősségem tudatában kijelenthetem – és ezt a kampány alatt is elmondtam –, hogy számomra a Visegrádi Csoport olyan formátum, amely lehetővé teszi a közép-kelet-európai országok potenciáljának kiaknázását. Elkötelezett vagyok amellett, hogy ne csak a katonai együttműködésünket folytassuk a Bukaresti Kilencek keretében, de társadalmi, gazdasági és kulturális kapcsolatainkat is építsük a Visegrádi Csoporton belül.

Mi a véleménye Orbán Viktorról, Magyarország miniszterelnökéről? Hogyan fognak tudni együttműködni, találkoztak már?

Sajnos nem volt alkalmam személyesen találkozni Orbán Viktor miniszterelnök úrral, bár egyik magyarországi látogatásom során jártam a Ferencváros stadionjában, Budapesten a fiammal együtt. Természetesen vannak nyilvánosan elérhető információk Orbán Viktorra vonatkozóan, de van egy olyan szabályom, hogy igyekszem nem minősíteni azokat a személyeket, akiket személyesen nem ismerek. Úgyhogy mindenképpen szeretnék találkozni Orbán Viktor miniszterelnök úrral, aki nagyon hatékony politikus, ezt bizonyítják sorozatos választási eredményei is Magyarországon. És számítok vele csakúgy, mint más országokkal a jó együttműködésre a régió értekében.

Az egyik legfontosabb kérdés térségünkben az orosz-ukrán háború. Ennek kapcsán Brüsszelből nagyon gyakran halljuk, hogy gyorsított eljárásban Ukrajnát fel kellene venni az Európai Unióba. Mi erről a meglátása? Hogyan fog ehhez viszonyulni?

Tudom, hogy nekünk, a lengyel államnak támogatnunk kell Ukrajnát stratégiai és geopolitikai szempontból. A legnagyobb fenyegetést számomra mint antikommunista számára, és véleményem szerint az egész régió számára is az Orosz Föderáció jelenti. Ez egy posztimperiális, neokommunista állam, amelynek élén Vlagyimir Putyin áll, egy háborús bűnös. Nagyon kritikusan állok hozzá az Orosz Föderációhoz, ahol egyébként engem, mint a Nemzeti Emlékezet Intézetének elnökét, üldöznek. Öt év fogolytábor fenyeget. Egyrészről támogatnunk kell Ukrajnát az Orosz Föderációval szemben viselt konfliktusában, de Ukrajnának meg kell értenie, hogy a többi országnak, így Lengyelországnak és Magyarországnak meg a többi európai országnak is saját érdekeik vannak. Lengyelországnak ilyen érdeke például a volhíniai áldozatok exhumálása. A kampány alatt nem egyeztem bele, és elnökként sem fogok beleegyezni a lengyel mezőgazdasággal vagy logisztikai szektorral szembeni igazságtalan versenybe Ukrajnával. Ezekben az ügyekben kompromisszumra és konszenzusra kell jutnunk. Ukrajnára úgy tekintek, mint olyan országra, amely bár nagyon bátran védekezik az Orosz Föderációval szemben, de tiszteletben kell tartania más országok érdekeit is, akik egyébként támogatják Ukrajnát. Lengyelország vezető szerepet töltött be Ukrajna támogatásában Andrzej Duda elnöknek és a lengyel szívek nyitottságának köszönhetően. Ez megalapozza a mélyebb reflexiót arról, hogy bizony nekünk is jogunk van az érdekeinkhez.